Lassan öt éve már, hogy közzétettem azt a videómat, amiben bemutattam a klímatisztítás akkoriban még úttörőnek számító módszerét. Akkoriban ez a technológia még annyira gyerekcipőben járt itthon, hogy még professzionális tisztítózsákot sem lehetett kapni. Emlékszem, az első saját zsákomat lécekből készített keretre, medenceponyvából varrtam meg varrógéppel. Ezzel elég sok szívás volt, hiszen vigyázni kellett, mert a varrás mentén szivárgott, így egy tisztítás alatt háromszor-négyszer is ürítenem kellett.
Azóta eltelt több mint fél évtized, és a szakma rengeteget fejlődött. A tudatos felhasználók és a felkészült szerelők körében is kezd alapvetéssé válni a mosózsákos technológia. Ennek ellenére a mai napig látom a kommentekben és a hirdetésekben azokat a „köztes” megoldásokat, amik bár látványosnak tűnnek, a valódi problémát nem oldják meg.
Nézzük meg, miért nem érnek fel ezek az alternatívák egy alapos klímatisztítással.
Mitől lesz „koszos” egy klíma?
Ahhoz, hogy értsük a tisztítás fontosságát, látnunk kell, mi zajlik a burkolat alatt. A beltéri egység ventilátora (a mókuskerék) szívóhatást kelt, és átpréseli a szoba levegőjét a hőcserélő lamellái között. Mivel a hőcserélő hideg, a levegő páratartalma kicsapódik rajta.
Itt jön a baj: a folyamatos nedvesség, a szobai por és a fény hiánya együtt létrehozza a tökéletes táptalajt a penész és a bio-film réteg számára. Ez a ragacsos massza lerakódik a hőcserélő mélyén, a ventilátoron és a csepptálcában is.
A nagy „fújkálás” mítosza
Sokan esnek abba a hibába, hogy vesznek egy flakon tisztítóhabot, befújják a lamellákat, majd megnyugszanak a jó illat hallatán. Egy egyszerű hasonlattal élve: ez olyan, mintha egy zsíros tányérra zsíroldót fújnánk, majd öblítés nélkül hagynánk megszáradni.
A kosz nem tűnik el, csak a hab rászárad a lamellákra, és egy ragacsos réteget képez, ami utána mágnesként vonzza a port. Vegyszeres kezelésnek kizárólag akkor van létjogosultsága, ha utána bő vízzel átöblítjük a rendszert.
Mi a helyzet az ózonnal?
Az ózon zseniális találmány: kiváló szagtalanító és gombaölő. De van egy óriási bökkenő: az ózon egy gáz. Egy gáz pedig soha nem fogja mechanikusan lekaparni a penésztelepeket a ventilátorról. Lehet, hogy a felszínen elpusztítja a baktériumokat, de a vastag „biocid réteg” alatt a mikroorganizmusok vígan túlélnek. Az ózon kiegészítő fertőtlenítésnek remek, de nem helyettesíti a fizikai tisztítást.
Gőztisztítás: Látványos, de hatékony?
Sokan a gőz erejében hisznek, hiszen a forró gőz fertőtlenít. Ez igaz is, de a gyakorlatban a klímánál hiányzik belőle a tömegáram és az öblítő hatás. Olyan ez, mintha hajmosás helyett csak vízpárával permeteznéd a hajad. A gőz sokszor csak „megfőzi” a koszt, és mivel nincs elég víztömeg, ami kimossa, a szennyeződés egy részét csak mélyebbre tolja a lamellák közé.
A megoldás: A mosózsákos átmosás
Videós kísérletem során egy olyan klímát is átmostam, amit előtte „tisztára” gőzöltünk. Az eredmény magáért beszél: a mosózsákba fekete, darabos víz folyt bele. Hogy miért?
Mert a klíma hőcserélője akár 2-3 cm vastag is lehet. Ahhoz, hogy ezt a mélységet teljes keresztmetszetben kitisztítsuk, nyomásra és vízmennyiségre van szükség. Csak a megfelelő öblítő hatás képes eltávolítani a lamellák közé szorult dzsuvát.
Fontos persze itt azt is megjegyezni, hogy klímamosás és klímamosás között is van különbség. Nem mindegy, hogy a szakember profi berendezéssel érkezik, vagy egy kerti akkumulátoros „biciklimosóval” próbálkozik, ami nem tudja a szükséges vízmennyiséget és nyomást produkálni.
Összegzés
Ha valóban tiszta, baktériummentes levegőt szeretnél az otthonodba, ne elégedj meg a látszattal. A valódi, mélyreható klímatisztítás az egyetlen módja annak, hogy megőrizd a készüléked hatékonyságát és a saját/családod egészségét.
Mi Magyarországon az elsők között ezt a professzionális, átmosásos módszert alkalmaz(t/z)uk. Ha nem csak illatos, de valóban tiszta klímát szeretnél, keress minket bizalommal!
0 hozzászólás